Szervezetfejlesztés és teljesítménybérezés tanfolyam 1. lecke
1. lecke: szervezeti felépítés
A hierarchia
KKV szinten a sikerességet 50%-ban eldönti, hogy milyen minőségű a cégben a munkamegosztás, azaz milyen a szervezeti felépítése. Én elsősorban a 20 fő feletti (de 200-300 fő alatti) közepes méretű cégekkel foglalkozom, azaz ezekről tudok hasznos tanácsokat adni. Tanácsaim használhatók az olyan kisebb cégeknek is, akik ebbe a méret tartományba igyekeznek.
Egy cég szervezeti felépítése alá- és fölérendeléseket tartalmaz. Vannak vezetők és vezetettek. Az évezredek óta létező intézményekben (egyházak, hadseregek, régi családi vállalatok) ez a forma vált be és az újkori kapitalista vállalatok is csak ezzel a formával tudnak sikeresek, versenyképesek lenni. Az alá- és fölérendelések rendszerét hierarchiának nevezzük.
A hierarchia görög eredetű szó és eredeti jelentése: „szent rend”. A kis- és középvállalatokban (röviden: KKV-kben) ilyen „szent” minőségű rendre van szükség ahhoz, hogy versenyképesek legyünk a hazákban dúló vadkeleti kapitalista versenyhelyzetben.
Versenyképesség mérőszáma
Mitől válik egy szervezet versenyképessé, hatékonnyá? Egyáltalán: mi az, hogy egy szervezet hatékony? Van ennek valamiféle mérőszáma?
Van bizony! A mérőszám a szervezetben dolgozó emberek által létrehozott és értékesített új érték egy főre eső mennyisége. Minden cég mást állít elő. Vannak terméket előállító cégek; mások meg inkább szolgáltatásokat nyújtanak. A cég bevételét a nettó árbevételből és az ezt növelő vagy csökkentő pénzügyi műveletek eredményéből kapjuk meg. Mindkét cég típusra jellemző, hogy az általuk értékesített termék vagy szolgáltatás tartalmaz nem általuk előállított értéket is. Ezek az anyagok, illetve az ún. továbbértékesített szolgáltatások. A bevételből le kell vonni ezeket, hogy megkapjuk a cégben előállított új értéket.
Ám ez még nem a cégben dolgozó munkavállalók által előállított új érték. Van még két tényező, ami érték előállító és ami nélkül a cégek általában nem szoktak működni. Az egyik a cégben működő gépek, épületek, az ún. állóeszközök sora. Ezektől az állóeszközöktől elvárjuk, hogy legalább annyi értéket termeljenek meg, mint amennyibe kerültek. Ezt az értéket jól közelíti az éves elszámolható amortizáció.
A másik, ami nélkül cég nem létezik, a cég tulajdonos első befektetése, illetve a korábbi években megkeresett nyereségből a cégbe visszaforgatott, felhalmozott érték. Ha ezt egy bankba tenné a tulajdonos, akkor az is fialna kamatot.
Ezért a munkavállalók által előállított értéktöbblet kiszámításához a cégben keletkezett új értékből le szoktam vonni az állóeszközök éves amortizációjának értékét és a cég felhalmozott tőkéjének a jelenlegi éves banki betéti kamat hányadának megfelelő értéket. Az így csökkentett értéket már valóban a munkavállalóknak lehet betudni. Ezért ezt az értéket a munkavállalók teljes munkaidősre átszámított éves átlagos állományi létszámával elosztva kapjuk meg a termelékenységet. A mérőszám dimenziója [millió forint/fő/év]. Egyszerű mérleg adatokból megkapható. (A felhalmozott tőke értéke a mérlegben, az árbevétel és azt ezt növelő vagy csökkentő pénzügyi műveletek eredménye, illetve az anyag és anyagjellegű kiadások az eredmény kimutatásban, a létszám adat meg a mérleg kiegészítő mellékletben található.) Magyarországon az átlag 2010-ben 5,91 MFt/fő/év volt, a KKV-kben, inkább a 3 mFt/fő/év a jellemző (az átlagot a multinacionális nagyvállalatok húzzák fel ilyen magasra).
Számolja ki a saját cégének a termelékenységét is!
Ki tudja tehát számolni a saját cégére is a termelékenység értékét. Vegye elő a saját utolsó mérlegét és keresse meg a felsorolt mérleg adatokat. Ha nagyon kínaiak Önnek a felsorolt fogalmak, akkor a könyvelőjével közösen oldja meg a feladatot! Ne törődjön azzal, hogy ez nem az ő feladata: ha havonta fizeti neki a könyvelési díjat, ennyit évente egyszer segíthet Önnek!
A versenyképességhez, Európai Unión belüli exportképességhez általában a 8-10 mFt/fő/év termelékenységi érték elérésére van szükség (a magyar nagyvállalatok 12 mFt/fő/év átlaga már komolyan exportképes). Az Európai Unió átlaga meghaladja a 13 mFt/fő/év értéket. A 3 mFt/fő/év magyar KKV középérték általában csak kisebb-nagyobb adócsalással tartható fent. Az ilyen cég a munkaerőpiacról sem képes megfizetni a jó képességű munkavállalókat, inkább csak a maradékot kapja.
Ha a fenti útmutatóval kiszámolta, mennyi is a termelékenység érték a saját cégében és kiderült, hogy az messze nem elég a nemzetközi versenyképességhez, ne keseredjen el. Százezernél több magyar vállalkozás küzd ugyanezzel a problémával. Szerencsére megvan a módszertan arra, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjon. Ennek egyik eleme ez a kis ingyenes internetes tanfolyam.
Szervezeti ábra
Miért versenyképesebbek, termelékenyebbek a nagyvállalatok és az Európai Unió nyugati felében lévő kis- és középvállalatok? Noha a sajtó és mindenféle internetes fórumok erről hetet-havat összehordanak, a józan elemzések egy fő különbséget mutattak ki: a szervezettség mértékét. Nincs semmi baj a szorgalmunkkal, a munkával töltött időnk még több is, mint Nyugaton, a szakmai tudásunk sem sokkal rosszabb, sőt, még a technológiáink elmaradása sem olyan mértékű, ami lehetetlenné teszi a versenyzést velük. Ahol nagyon nagy különbségeket találunk, az a szervezettség. Ennek pedig első eleme a fő munkamegosztás a cégen belül, azaz a hierarchia. Ezt a szervezeti ábrával szoktunk megmutatni, és éppen ez a jelen lecke témája.
Hogyan kell jó hierarchiát építeni? A hatékony hierarchia egyik elve, hogy kövesse le a cégben folyó értékteremtési folyamatot. Ennek a logikája a versenyszférában dolgozó cégeknél egyszerű. Először munkát szerzünk (értékesítés, marketing), utána elkészítjük, amit bevállaltunk (termelés, szolgáltatás), majd begyűjtjük az ellenértéket (gazdálkodás). Mivel Európában mindenki balról jobbra ír és olvas, ezért a szervezeti ábrák bal oldalán érdemes feltüntetni az értékesítési részleget, középen a termelést és a jobb oldalon a gazdálkodást. Ez az alapséma – amit persze még jó néhány kiegészítő részleg fog követni.
A másik sokat emlegetett dolog a sok vezetős, ún. magas szervezet és a kevés vezetővel dolgozó ún. lapos szervezet. Ma ez utóbbinak van divatja és rengeteg olyan magyar céget látok, amelyik ennek a divatnak az áldozata. Az ő termelékenységük éppen azért alacsony, mert túl kevés vezetővel akarnak mindent megoldani.
Ahogy az életben oly sok dologban, itt is az arany középút a a legjobb. Az általam ismert legértelmetlenebb vezetési struktúra a vezető egyetlen beosztottal, a helyettessel. Vezetni annyit jelent, hogy az ember többért felel, mint amennyit maga képes előállítani. Ezért én vezetőnek csak azt az embert tekintem, akinek legalább 3 beosztottja van. Ez nem jelenti azt, hogy egy fontos ember ne kaphatna egy vagy akár két asszisztenst is, aki segíti a munkáját. Ám ez nem vezetési munka. Ilyenkor a fontos ember és az asszisztens is egy közös vezetőhöz kell hogy tartozzon. Éppen ezzel tudjuk megóvni a fontos ember munkaidejét, éppen ezzel tudjuk elérni, hogy a végzett munkájára és ne vezetési teendőkre menjen el az ideje.
Mennyi a maximális beosztott egy vezetőnél? Most egy meglepő dolgot fogok mondani: legfeljebb 5 beosztott. Miért csak ennyi? Mert a KKV-kben a vezetők általában a több mindenre használható, jobban felkészült, tanultabb, több tapasztalattal, munkarutinnal rendelkező emberek közül kerülnek ki. Rájuk nemcsak mint vezetőkre számítunk, hanem elég sok személyes munkát is elvárunk tőlük. Ha túl sok ember vezetését bízzuk rájuk, akkor erre nem lesz idejük.
Mi van akkor, ha egy csoportnak annyi a munkája, hogy a vezető + 5 fő mellé muszáj felvenni egy hetedik embert is. Ilyenkor egyszerű az eljárás: a korábbi beosztottak közül ki kell egy főt emelni vezetőnek. Hozzá a 7 fős létszámból hármat kell beosztani. A régi vezető ezt az új vezetőt és a korábbi beosztottjaiból kettő tart meg beosztottnak. Így a hét főhöz két vezető lett hozzárendelve, mindkettő 3-3 beosztottal, azaz meg tudtuk tartani az alsó határ szabályt is.
A vezetőktől személyes munkavégzést is elvárunk!
Minden cég és minden vezetői munkahely más és más. Ezért nagyon nehéz bármiféle kijelentést tenni arról, mennyi időt is vesz el a vezetőtől egy beosztott kontrollálása. Azt hiszem nem járunk messze az igazságtól, ha a vezető munkaidejének átlagosan beosztottanként kb. 10%-át becsüljük az adott beosztott vezetésére. Így ha a vezetőtől munkaideje felében személyes munkavégzést várunk el, akkor 5-nél több beosztottat nem szabad rábízni. A tapasztalatok szerint az 50% szokott lenni a leghatékonyabb elrendezés a vállalatoknál. Azért ez hozza az optimumot, mert ekkor még hatékonyan igénybe lehet venni a vezetőt a csoportja fejlesztésére, a szervezettség növelésére illetve azokra a csip-csup vagy éppen másokra nem bízható stratégiai fontosságú feladatok elvégzésére, amiről a beosztottak szokásos munkaköri leírásai nem szólnak.
Ellene vagyok tehát mindenféle lapos szervezet divatnak. Az ilyen szervezetekre előbb-utóbb az válik jellemzővé, hogy a vezető átmegy szakszervezeti főbizalmiba és elkezd a 10-15-fős csoport fő-fő érdekvédelmi szerveként létezni. Folyton túlóra lehetőségért, külön juttatásokért nyúzza a felsőbb vezetőket és a termelékenység jottányit sem javul a csoportjában – kivéve, amikor valami nagy prémiumot kapnak. A csoportja egyre inkább pénz által motiválttá válik – ami a lehetséges legrosszabb fejlemény egy KKV-ben. Nyomatékosan kérem, hogy ne sértse meg az 5 beosztott felső határt, ha termelékeny, hatékony céget szeretne felépíteni!
Néhány egyszerű, bevált szabály
Még nem mondtam ki, ezért itt teszem meg, hogy a hierarchia – éppen a „szent rend” mivoltából fakadóan – nem tűri egy beosztott felett a több vezetőt. Az emberi természet a modern szociológiai kutatások szerint is jól tud alkalmazkodni a rendhez, sőt igényli is azt. Viszont képtelen alkalmazkodni több vezető különböző óhajaihoz. A több vezetővel rendelkező emberek előbb-utóbb demotiválttá válnak, egyre slendriánabb munkát végeznek. A vezetők is rajtuk töltik ki a rosszkedvüket. Tartoznak ide is, meg oda is. Végső soron senkihez sem tartoznak. Bármikor lehetőségük van kibújni a feladat elvégzése alól azzal, hogy egy másik vezetőjük fontosabb feladatot bízott rájuk. Ezért a szabály az, hogy egy beosztottnak csak egy vezetője lehet. Ha egy másik vezető tőle akar kérni valami rendkívülit (nem a szokásos munkarendbe illesztett kötelességet), akkor a vezetőjén keresztül teheti csak meg azt. Csak így érhető el, hogy ne legyenek felesleges ugráltatások és ne legyen tönkretéve a munkanap szervezettsége.
A hierarchia azt is jelenti, hogy fentről lefele sem szabad a vezetőknek szabadon utasítgatni a beosztottakat. Egy felső vezető az alsó szintre közvetlenül csak akkor adjon ki utasításokat, ha ott éppen valami nagy bajt személyes óhajt orvosolni. Normális esetben a középvezetőt kell utasítania, akinek kutya kötelessége megszervezni az alsó szinteken dolgozókat ennek végrehajtására. Ha direkt utasítást adunk felső vezetői szintről nekik, akkor elvesszük a középvezető kenyerét, tekintélyét, önbecsülését, felelősségérzetét, önállóságát. Egyik sem kívánatos hatás, komoly krízis kell ahhoz, hogy ennek ellenére fentről direkt beavatkozzunk. Noha tudom, hogy ma sok magyar KKV működése másból sem áll, mint krízisből újabb krízisekbe süllyedésekből, ez nem normális. Remélem ezt a tanfolyamot éppen azért kezdted el, hogy ezt megakadályozd, mert a hazai gyenge termelékenységnek éppen az egyik fő oka a krízisek rossz kezelése és az ebből fakadó szervezeti rend erózió.
Elvárt eredmény
Ismerkedjünk meg még egy fontos fogalommal: az elvárt eredménnyel. Minden munkakör, minden poszt valamilyen eredményt produkál. Legyártott terméket, nyújtott szolgáltatást vagy elért és megtartott jó állapotot. A jó szervezeti ábrán minden egyes poszt mellett szerepelnie kell, hogy mi az adott poszttól elvárt eredmény. Ilyen dolgokat kell olvasnunk:
a céghez a folyamatos gyártás fenntartásához elegendő érdeklő telefonál minden nap (marketinges)
a megrendelt termékek három munkanapon belül kiszállításra kerülnek (logisztikus)
a cég folyamatosan fizetőképes és nem esik fizetési késedelembe a szállítóknál (pénzügyes)
minden nap legalább a normának megfelelő mennyiségű termék kerül előállításra a gépen (gépkezelő)
a cég dolgozni akaró és tudó emberekkel van feltöltve (személyzetis)
a cég nyereséges (ügyvezető)
Egy külön lecke (a nyolcadik) fog foglalkozni ez elvárt eredményekkel és azok mérőszámaival).
Mekkora létszám legyen az egyes részlegekben?
A hazai KKV-k számára biztosított piaci térben nagyon erős a verseny. Ezért az értékesítési (+marketing, +PR) részleg az egyik legfontosabb. Itt a munkatársaknak a 10-20%-a szokott dolgozni. Egyes cégek teljesen elhanyagolják ezt a részleget és egyetlen nagy vevőnek dolgoznak csak. Ám azonnal a cég halálához vezet, ha ez a nagy vevő valamiért lemondja a megrendeléseit. Ekkora kockázatot nem szabad megengedni, törekedni kell arra, hogy a legnagyobb vevő is legfeljebb a termelés kapacitásának 30%-át kösse csak le.
A legnagyobb létszámú részleg a termelés, szolgáltatás (és az ehhez kapcsolódó logisztika) szokott lenni. Itt általában a cégben dolgozók létszámának az 50-70%-a található.
A többi munkahelyet szoktuk törzskarinak nevezni. Nemcsak a már említett gazdálkodás, hanem a szervezés, személyzeti munka, belső ellenőrzés, pénzbehajtás és hitelkezelés, belső oktatás, minőségbiztosítás, környezetvédelem, munka- és tűzvédelem, adminisztráció, recepció, könyvelés, adóbevallás, kontrolling, tervezés, hatósági előírások megtartatása, infokommunikáció és ehhez hasonló funkciók tartoznak a törzskarhoz. Ahol egy-egy dolog kiemelkedően fontos (például egy gyógyszeripari cégben a hatósági előírások megtartatása), ott külön részleget hoznak létre erre közvetlenül a cégvezető alá rendelve. Ahol ez kevésbé fontos, ott besöprik valamelyik főbb részlegvezető alá (például a gazdasági vezetőhöz). Ezeknek a funkcióknak a számbavétele teszi teljessé a szervezeti ábrát.
Munka delegálási szabályok
Egy KKV nem rendelkezik kevesebb fajta funkcióval, mint egy nagyvállalat. A fő különbség abban van, hogy itt egy-egy munkavállalóra néha 10-15-féle olyan feladat ellátása is hárul, amire a nagyvállalatok külön-külön specialistákat alkalmaznak. Elterjedt kisvállalati betegség, hogy az ilyen ritkán előbukkanó ügyeket az ügyvezető kezeli, senki más. Úgy vélem, ennél jobb megoldás, hogyha ezeket a dolgokat kiosztjuk a munkatársak között. Lehet, hogy évente csak kétszer kell vele foglalkoznia, de legalább akkor nem vonja el a cégvezető figyelmét a saját munkájától. Rengeteg túlterhelt cégvezetőt ismerek, akiknek éppen a legfontosabb dolgokra nincs idejük: a céges taktikai és stratégiai tervek elkészítésére, a konkurencia figyelésére, elemzésére, a cég szervezettségének, termelékenységének javítására, a munkatársak ellenőrzésére, a termékek, szolgáltatások fejlesztésére stb.
Nem jó azonban az ilyen funkciókat „lóugrásban” kiosztani a munkatársak között. Igyekezni kell lehetőleg egy-egy összefüggő területet odaadni egy embernek. Az „összefüggés” azt jelenti, hogy a munkavégzés során egymást követő dolgok legyenek egy ember kezében. Ha például kicsi a cég, akkor a piacfelmérést, a marketing terv készítést, a marketing végrehajtást, az érdeklődőknek az eladást és a vevői adatbázis kezelését is lehet egyetlen kézbe kiadni. Ez egymást követő feladatokat tartalmaz és az eredményessége a végén könnyen mérhető. Ha „szétkenjük” az embereket a szervezeti ábrán, akkor sok kis külön mérőszámra van szükség az eredményességük méréséhez. A legtöbb hazai KKV vissza szokott rettenni ettől és inkább nem is méri az eredményességet. Ennek következménye meg alacsony termelékenység – pont az, amit el szeretnénk kerülni. Tehát inkább alkalmazzuk a szabályt: egybefüggő területeket adjunk ki a munkatársaknak munkavégzésre!
Ne kapkodjon!
Még folytathatnám a szabályok, jó tanácsok felsorolását, de azt hiszem, a legfontosabbakon túl vagyunk. Illetve még van egy. Ez nem a szervezeti ábra felépítéséről szól, hanem arról, hogy nagyon nehéz az embereket átállítani egy megszokott munkavégzési állapotból egy másikba. Mindenki fél a változásoktól, ez általános emberi tulajdonság. Specifikus magyar tulajdonság – legalábbis a kulturális szokásokat összehasonlító szociológusok szerint –, hogy a magyar munkavállalók sokkal nehezebben kezelik a bizonytalanságot, mint nyugat-európai társaik. Ezért bármennyire is fellelkesül ezen az új tudáson, amit tőlem kapott, ne próbálja ráerőltetni a következő fél órában megalkotott új szervezeti ábrát a cégére. Készítse el, érlelje napokig, hasonlítsa össze más cégekével.
Van létező szervezetek szervezeti ábráiról egy kis CD gyűjteményem, ha komoly változásokat akar bevezetni, rendeljen egy példányt belőle itt:
http://effectsys.hu/szervezesi-dokumentum-minta-cd
S csak akkor kezdje el az átszervezést, ha már úgy érzi, minden szempontot átgondolt és valóban a legjobb megoldást találta meg. Nincs két esélye, csak egy. Vagy ez most sikerül, vagy legalább két évig szóba sem hozhatja az átszervezést – különben a legjobb munkatársai fogják otthagyni. A szervezetfejlesztés emberi sorsokat érintő „műfaj”, kérem vegye komolyan!
Polló László
termelékenység tanácsadó