Érdekeltségi rend KSzM tanfolyam 6. lecke
Középvállalati szervezettségi minimum – 6 részes internetes tanfolyam 6. rész
Írta: Polló László, Effectsys vezető tanácsadó
Mostanában sok szó esik arról, hogy a magyar középvállalatok (50-250 fő) szervezetlenek, nem versenyképesek, képtelenek beilleszkedni az európai munkamegosztásba. A lecke sorozat ismerteti azt a szervezettségi minimumot, amely az európai versenyképességhez szükséges. Elsősorban 20-300 főt foglalkoztató cég tulajdonosoknak és az ilyen cégekben dolgozó felső vezetőknek készült a lecke sorozat.
Érdekeltségi rend
Az anyagi motivációs rendszert érdekeltségi rendnek is hívjuk. Azokban az országokban, ahol alacsonyak a fizetések, ott különösen fontos az érdekeltségi rend okos kialakítása. Ne üljünk fel azoknak a fejlett országokban megjelenő tanulmányoknak, hogyha van egy biztosan magas szintű jövedelem, akkor az anyagi érdekeltségi rend már nem annyira fontos! Sajnos nálunk kevés olyan cég van, ahol magas a jövedelem, ezért az anyagi érdekeltségi rend nálunk igenis működik!
Darabbér és egyszerű teljesítménybér
A legegyszerűbb érdekeltségi rendszer a darabbér. A történelem homályába vész, hogy mióta alkalmazza ezt az emberiség. Volt idő, amikor a munkás a saját szerszámával (lapát, talicska, kalapács stb.) ment dolgozni és annyit fizettek ki neki napszámba, ahány darabot aznap elkészített.
A teljesítménybér ugyanennek a heti, két heti vagy havi elszámolásos változata. Minden ilyen rendszerre jellemző, hogy az elkészített munkadarabnak, elvégzendő műveletnek megvan a bére. Például bruttó 80 Ft/db. Ha valaki egy nap 100 db-ot készít el, akkor bruttó 8.000,- Ft napi bért számolnak el neki hó végén.
Próbáljuk meg grafikonon elképzelni a bért! Ha a vízszintes tengelyen az elkészült darabok számát ábrázoljuk, a függőlegesen meg a fizetést, akkor egy origóból kiinduló emelkedő egyenest kapunk. Ezt hívjuk arányos, más néven lineáris bérezésnek (lásd a lentebb található ábra szaggatott vonalát).
Norma
A modern vállalatok meglehetősen sok alapanyaggal és alvállalkozóval dolgoznak. Rég elmúltak azok az idők, amikor a Ford Motor Company saját bányákkal, kohókkal, erőművekkel és egyéb nyersanyagokból dolgozó gyáregységekkel rendelkezett. Ma az alapanyag beszállítók vagy az alvállalkozók magas feldolgozottsági szinten szállítanak be alkatrészeket és a hozzáadott érték alacsonyabb. Nagy gyárakban is a hozzáadott érték az eladási árnak csak a 30-40%-a. Korunk ilyen. A specializálódás magas fokú, komoly gépesítettséget, beruházást és szakértelmet igényel
A másik jellemzője a mai cégeknek, hogy magas az állandó költsége. Adóelőlegek, bérleti díjak, szolgáltatóknak fizetett állandó költségek, az adminisztratív állomány és a vezetők alapbére, biztosítások, rezsi és egyéb költségek terhelik hónapról hónapra a céget, amit akkor is kell fizetni, ha éppen egy fillér bevétele sincs.
Ilyen körülmények között nincs biztonságban az a cég, amelyik ki van szolgáltatva a munkavállalók pillanatnyi termelési kedvének. Ha a darabbérben dolgozók éppen megelégednek a szokásos fizetésük 70%-ával, akkor a cég már tönkre megy, mert az állandó költségei nagyon magasak. Ezért meg szoktak határozni normákat (például db/nap, vagy percekben megadott normaidő darabonként) és elvárják, hogy a dolgozók ezt a teljesítményt hozzák.
Teljesítménybér függvények
A norma lehetővé teszi, hogy a normát meghaladó teljesítményeket progresszív bérezéssel jutalmazzuk. Ennek az a logikája, hogy a norma felett teljesítők, ugyanannyi gépidőt, rezsi költséget használnak, így akik ezt jobban kihasználják, azok többet érdemelnek.
Ám ugyanezzel a logikával azok, akik nem érik el a normát, kevesebbet érdemelnek, hiszen náluk a gépkihasználtság alacsonyabb és az egy darabra eső rezsi költség is náluk magasabb.
A munkavállalók nem kedvelik a darabbért, mert nem ad nekik biztonságot. Sok vállalatnál annyira szervezetlenek a folyamatok, hogy akadozik az anyagellátás, a szerszám karbantartás, gyakran még az energia ellátás is. Ilyen körülmények között a legszorgalmasabb munkás sem fogja tudni hozni az ideális körülményekre kialakított normáját. Ezért általánosan elterjedt, hogy a munkások a megélhetési alapbiztonságuk kedvéért kapnak egy fix alapbért és erre jön rá a mozgóbérük, amely a teljesítményüktől függ. A következő ábra mutatja azt az univerzális mozgóbér függvényt, amely figyelembe veszi a munkaadó és a munkavállaló érdekeit is.
A szaggatott vonal mutatja a lineáris darabbért. Látszik, hogy a lineáris bérezéshez viszonyítva az alapfizetés kezdetben a munkavállalóknak kedvez. Ám a terv közelében a munkáltató jár jobban. A munkavállaló viszont a túlteljesítési tartományban már ismét jobban keres. Mivel nem egy-egy havi kiugró teljesítményre van szükség, hanem egyenletesen jó teljesítményre egész évben, ezért szoktak egy plafont betenni.
A teljesítmény sokféle dolog lehet. Ezeket mérőszámoknak, elterjedt angol betűszóval KPI-nak (Key Performance Indicator) nevezzük. Az előző függvényt akkor használjuk, ha a mérőszámból az a jó, ha minél magasabb értéket ér el. Ilyenek például az árbevétel, árréstömeg, nyereség, kitermelt mennyiség stb. Vannak azonban olyan mérőszámok, amelyből a kevesebb a jobb. Ilyen például a raktárkészlet értéke vagy a hibák, selejtek száma. Ilyenkor egy ugyancsak töréspontos csökkenő függvényt szoktunk alkalmazni.
Egy-egy ember teljesítményét gyakran több (2-5) mérőszámmal határozzuk meg. Azok a „legszebb” teljesítménybéres rendszerek, amikor egymással ellentétes feladatokat kell megoldani. Például az anyaggazdálkodónak a lehető legkisebb készlettel kell biztosítania a lehetséges legkisebb áruhiányt. Ilyenkor gyakran komplex mutatóként a két érték (készletérték és áruhiány százalék) szorzatát alkalmazzuk a második ábra szerinti érdekeltségi függvénnyel.
Normák az éves pénzügyi tervből
A lecke sorozat korábbi részében tárgyalt éves tervből kell „leosztani” a normákat személyekre. Vegyük például az értékesítést. Ha az a követelmény, hogy éves szinten 163,1 MFt árréstömegre lenne szükségünk, s ehhez van 3 értékesítő marketingesünk, akkor például feloszthatjuk a követelményüket (normájukat) 45 MFt, 55 MFt és 63,1 MFt értékekre – nyilván a tapasztaltabbaktól, nagyobb területet ellátóktól többet követelve. A szezonalitást havi követelmény értékek megfogalmazásával határozhatjuk meg.
A 9 termelésben foglalkoztatott norma követelményeit a normaidő és a pénzügyi fedezet adatok összehasonlításával számolhatjuk ki. Itt kevésbé játszik szerepet a szezonalitás. A termelés a cégek legbelső, védett magjához tartozik, ahol a szezonalitáshoz raktárra előre gyártással, szabadságolásokkal, szezonra bérelt munkaerővel, túlórával vagy munkaidő kerettel szoktunk inkább alkalmazkodni.
Ha jól terveztünk, akkor a normák és a terv értékek összhangba kerülnek. Így válik a cégünk igazságossá, termelékennyé és versenyképessé. Ahol tulajdonos és munkavállaló érdekei egy irányba mutatnak. Az a tapasztalatom, hogy a hazai középvállalatokban a munkaadók és a munkavállalók nagy mértékben egymásra vannak utalva, csak ezt még kevesen ismerik fel.
Feladatok
Most kérem, hogy vegye elő az „Effectsys középvállalati szervezettségi minimum” dossziét, papírt, színes ceruzát, tollat és a leírtak jobb megértése céljából az alábbi feladatokat végezze el! Ne felejtse el itt sem a feladat sorszámát a papírok tetejére felírni!
6/1. Feladat Állítsa össze írásban az egyik értékesítőjüknek a mozgóbér függvényét a fenti ábra szerint! Határozza meg a Terv értéket (havi árrés/fedezet tömeg)! Az „S1” és „S2” pontokat, mint a terv százalékát határozza meg (pl. S1: 75%, S2: 160%). Határozza meg, a terv szerinti mozgóbért és annak maximumát az alapfizetés százalékában (pl. TP: 30%; H: 70%)!
6/2. Feladat Készítse el írásban a rezsi gazdálkodásért felelős ember második ábra szerinti mozgóbéres érdekeltségi függvényét! Ne feledje, hogy a rezsi költségekkel történő túlzott spórolás működési zavarokhoz vezethet, ezért általában az S1-es pontot, mint a terv érték 90-95%-át szoktuk meghatározni! Ám a rezsi túllépés meg elviheti a teljes nyereséget, így az S2 ritkán szokta meghaladni a terv 110%-át!
Amikor végzett mind a két feladattal, akkor a befejezett feladatlapokat kérem tegye be a dossziéba! Gratulálok, sikerült az utolsó leckét is elvégeznie!
A sorozat véget ért
Ezzel a blog bejegyzéssel a 6 részes lecke sorozatnak a végére értünk. Köszönöm az eddigi figyelmét! Úgy vélem, a középvállalati szinten legfontosabb szervezési témákat körbejártuk. Ezek a következők voltak:
- szervezeti ábra
- munkaköri leírás
- folyamatleírások
- tervezés és kontrolling
- marketing és értékesítés
- normák és érdekeltségi rend
Elég régóta vagyok tanácsadó, és tudom, hogy a felsorolt 6 területből 3-5 jól meg van oldva a hazai középvállalatokban. Ám a hiányzó 1, 2 vagy 3 teljesen tönkre tudja tenni a szervezettséget! Amikor annak okát keressük, hogy a hazai középvállalatok termelékenysége – nem PPP (azaz helyi vásárlóerő), hanem nominális szinten – miért csak harmada, negyede az EU átlagnak, akkor érdemes a szervezetlenségre, mint az egyik fő okra gondolni!
Kérek véleményt a tanfolyamról!
Szokás szerint az alábbi űrlapon jelezheti változtatási kérelmét vagy kérdését az utolsó leckéről. Most viszont azt is kérem, hogy az űrlapon írjon egy olyan véleményt az egész sorozatról, amit felhasználhatok a másoknak történő ajánlásban!